A vadászok nagyon kedvelik a környék erdőit. Ez nem véletlen, hiszen a II. világháború előtti időszakig az itt elejtett szarvas agancsa csúcstartó volt. A Kaposra kifutó völgyek egy része homokkal borított, s az itt képződött talaj és a mikroklíma ideális feltételeket biztosít szőlőtermesztésre. A völgyek oldalába mélyülő pincelyukak sokasága mutatja, hogy itt bizony egykoron rengeteg hordó telhetett meg jó helyi borral.
A helybeli patak mentén állították fel Nepomuki Szent János kvalitásos barokk, festett kő szobrát. Az emlék a szent kanonizálást (1729) követően minden bizonnyal még a 18. század első felében készülhetett, valószínűleg kegyúri szándékból. 2006-ban a települési Önkormányzat restauráltatta.
A kis papdi kápolna a Kurd és Lengyel közötti műútról, a Szentkúti kunyhónál leágazva egy igazi szerpentinen keresztül érhető el. Az erdőkkel körül ölelt tisztás gyöngyszeme a nemrég felújított templomocska, mely hírül adja azt is, hogy hajdanán egy középkori település is állt itt. A vizes-mocsaras környék egy fapadlós szerkezetű mesterséges ösvényen keresztül tanulmányozható.
Wosinszky Mór (1854-1907) apát-plébános és régész emlékoszlopa egy öreg tölgy mellett a legjelentősebb tudományos kutatómunkájának helyszínén, a Sánci-tetőn található. A több ezer éven át lakott, sánccal körülvett területen rengeteg régészeti lelet jött elő, melyek megalapozták a „Lengyeli kultúra” neolitikumra tehető jelenlétét. A sáncon egy QR kóddal ellátott tanösvény vezet végig.
A Dózsa György u. 69. szám előtt álló, 1795-ből származó, homokkőből készült barokk szobor Szent Flóriánt ábrázolja. A volutás, párkánnyal lezárt négyzetes talapzaton az 1795-ös évszám olvasható, rajta a szent szokásos attribútumaival ábrázolt: jobbjában zászlót tart, baljából égő házra dézsából vizet önt. A szobor álló alakja dús redőzetű ruhába burkolt.
A mecseki (baranyai) Hegyhát legjelentősebb, városi rangú települése. A főleg magaslaton elhelyezkedő települést két oldalról határolja a Hábi- és a Méhész-patak. Jelentős német nemzetiségi központ, katolikus temploma műemlék védelem alatt áll. A község alatt egy sok ágú pincerendszer húzódik, melynek járatai mélyen bevésődnek a löszrétegekbe.
Nagyhajmás múltját, néprajzát, szokásait mutatja be a német telepesek építési módjára jellemző tornácos tájház. A házat 1914-ben építették, jelenleg külsőleg felújított formában látható. Azon házak egyike, amelyen az elmúlt 70 év során semmilyen szerkezeti átalakítás nem történt. Jelenleg egy berendezett konyha és tisztaszoba valamint még két helyiség található. Kialakításra került továbbá egy rendezvényterem, ahol különböző eseményeket többek között a Német Nemzetiségi Önkormányzat hagyományőrző disznóvágását tartják.
A Sziget-erdei lakótorony alapjai a kora Árpád-korban épültek. A 2000-es években rekonstruált vár a Kapos-völgyében keletkezett ún. terasz-szigeten áll. A háromszintes épületben az Első Felelős Magyar Kormányt bemutató kiállítás látható.
Ambrus Sándor Erdélyben született, majd haláláig Dombóváron élt képzőművész (1959-2008) „Gúnár” alkotása az országos gyógyhely minősítéssel rendelkező Gunaras fürdőtelep főterén áll, egy szökőkút kompozíció központi elemeként.
A Szentkút a Homok-hegy lábánál bújik meg, felette kis kápolna áll. A búcsújáróhelyet felkeresők hajdanán úgy vélték, hogy a forrásvíz fogyasztása különböző nyavalyák megszüntetésében segít.
A falu főutcája feletti dombon szabadon álló, késő barokk stílusú, egyhajós templom, északi homlokzata elé kilépő toronnyal. A toronyaljba nyíló, kőkeretes kapu szemöldökén német nyelvű építési felirat olvasható, felette hullámíves szemöldökpárkány, alatta kő országcímer látható, mellette a bekarcolt évszám: 1789. A nyugati homlokzaton kőkeretes oldalbejárat található. A belsőben síkmennyezet fogad. A hajó három oldalán oszlopokon álló karzat osztja a teret, festett famellvédben gyönyörködhetünk. Felszentelve: 1790, toronysisakját 1939-re datálják.
A völgységi település nevének hallatán ma már legtöbbször a gyümölcstermesztés jut eszünkbe. A környező domboldalak kajszibarack, szilva és alma ültetvényekkel borítottak. Több hűtőház segítségével tudják hosszan tárolni a leszüretelt gyümölcsöt, de egy részét fel is dolgozzák: ivólé és pálinka készül belőle.
Az aprócska hegyháti falu élete nagyban támaszkodik a körülötte lévő erdőkhöz. Sajnos kb. 30 éve zárt be parketta üzem, helyén ma egy tekintélyes méretű gatter zakatol. A környék híres vadállományáról, a vadászok magas színvonalú szálláshelyről indulhatnak cserkészni. A település érdekessége az 1828-ban épült harangláb, mely egyszerre használatos lélekharangként és a településen előforduló tűzesetkor a lakosság riasztására. A főútról benyúló völgyben meghúzódó utca markáns épülete a Jeszenszky-kastély, melynek állaga az utóbbi időben rohamosan romlik.
Régen Hőgyészen sokáig hermelinprémmel foglalkoztak. Finnugor nyelven a hermelin nőnemű menyétet (hölgymenyétet) jelent. A rá vadászókat hölgyészeknek nevezték. Innen ered a település neve. Garányi József a szobrot, Staindl Katalin a szobrot körülvevő domborművet készítette. 2022-ben a domborművet Varga Gábor dombóvári keramikus restaurálta.
A XVIII. század elején a környékre németek telepedtek. Ők adtak a csodatevő forrásnak nevet (Bründl-kutacska). Az első remetét 1731-ből említik. Ő a forrás mellett kis cellát épített magának kápolnával. A mai csicsói templomot 1745-ben Mercy-Argenteau Anton földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére. A legenda szerint a XVIII. században a grófi konda egy Mária-képet vagy Mária-szobrot túrt ki a földből, amelynek helyén fakadt a forrás.
A vadászok nagyon kedvelik a környék erdőit. Ez nem véletlen, hiszen a II. világháború előtti időszakig az itt elejtett szarvas agancsa csúcstartó volt. A Kaposra kifutó völgyek egy része homokkal borított, s az itt képződött talaj és a mikroklíma ideális feltételeket biztosít szőlőtermesztésre. A völgyek oldalába mélyülő pincelyukak sokasága mutatja, hogy itt bizony egykoron rengeteg hordó telhetett meg jó helyi borral.
A kis hegyháti falu evangélikus temploma 1783-1785 között épült az előző fatemplom helyén, copf stílusban épült. Belső berendezése miatt Magyarországon egyedinek számít: az oltáron Jézust ábrázoló téma, hátfalának párkányán a magyar címer, a szószékoltár hangvetőjén viszont a császári korona. A templomhajó két oldalán karzat húzódik, melyeket az apostolok képei díszítenek, az oltár felől pedig II.József és Ferenc császár portréi láthatóak.
Az 1765-ben épült barokk stílusú templom oltárképét Zichy Mihály festette, mely Szent Annát és családját ábrázolja. A templomtorony 2018-ban teljes egészében felújításra került.
A falu fölé magasodó Kálvária hegyen, 1737-ben Anton Jakob Vogl plébános idején állították a kálváriakápolnát és a 13 stációt. A závodi kálváriakápolna - a későbbi homlokzati átalakítások ellenére - alaprajzában, külső és belső térkiképzésében régiónkban egyedülállóan őrizte meg a szentföldi Szentsír-templom kápolnáinak hagyományát. Falai az épület méreteihez képest rendkívül vastagok (55 cm).
A szomszédos Lengyel községben talált rá a Závodon élő Szász Gábor mérnök-építész arra a fa gerendaház szerkezet maradványra, melyet felhasználva, több évvel később lakóhelyén egy német „fachwerk” lakóházat épített. Az építés során a korabeli építési módszert alkalmazta, így a bemutatóházként is funkcionáló épületen keresztül betekintést kaphatunk a több száz éves építészeti hagyományokba.
A Kurdon talált és először innen leírt, mintegy 8-7 millió éves csiga (Viviparus Kurdensis) a földtörténeti pliocén korának „Pontusi” emeletét jelöli. A folyamatosan bezáródó Pannon-tenger, majd tó öbleiben szaporodó élőlények lenyomatai és még nagyban ép meszes vázai révén Kurd országos jelentőségű őslénytani értékkel rendelkező településsé vált.
Az alig 100 fős falucskát német telepesek lakták, akikből alig maradt itt néhány a kitelepítést követően. A település bővelkedik a jellegzetes fatornácos, értékes homlokzati díszítéses épületekben. Néhány helyen fennmaradt a „fachwerk” építészet emléke: gazdasági épületet, disznóólat és tyúkólat is építettek e technikával.
A naptári év jegyeit felvonultató kastély építtetője Apponyi József volt, mely 1824 és 1829 között épült. Utolsó „grófi” lakója Apponyi Sándor volt, aki ritka könyveket, térképeket gyűjtött. Halála után a felbecsülhetetlen értékű könyvtár tulajdonjoga Apponyi Sándor végakarata szerint a magyar államra szállt. A gyűjtemény része az UNESCO védelem alatt álló „Lázár deák térképe”-ez a Magyar Királyságról készült első fennmaradt, nyomtatott térkép, ami ma UNESCO védelem alatt ál.
A döbröközi várrom még régészeti feltárás előtt áll. Az épületegyüttes leghíresebb tulajdonosa Werbőczy István volt, akinek köszönhetjük a Tripartitumot – Hármaskönyvet, „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyvét” (1514). A vár falai között tartották Werbőczy István és Herceg Szekcsői Katalin lakodalmát (1532) is.
Térkép használata: navigálj az egérrel a kör alakú képek fölé!
Térkép használata: érintőképernyő esetén ujjaddal érintsd meg a kör alakú képeket, és tartsd nyomva a szöveg megjelenéséig!