A Tolnai Borvidék, mely szinte körülöleli Szekszárdot, közel 3 ezer hektár szőlőt foglal magába. Három körzetéhez negyvennél több település tartozik. Szekszárdtól délre fekszik a Völgységi körzet, igazi dombvidéki terület, amelyhez 22 település tartozik, köztük a Kapos–hegyháti Natúrparkot érintően öt falu: Dúzs, Hőgyész, Lengyel, Mucsi és Závod. A szőlőterületek délnyugati fekvése, szubmediterrán mikroklímája, valamint a területet borító pannon tengeri üledék, és vastag lösz kitűnő adottságokat biztosít a szőlész és a borász számára egyaránt. A szőlőtermesztés elsősorban löszös üledékeken keletkezett talajon folyik, Dúzson azonban homoki termőhelyek is vannak. A pincék nagy része megfelelő állékonyságú löszbe mélyül.

Lengyel település határában szorgos helyiek – köztük a 18. századtól német telepesek – már évszázadok óta ültetnek szőlővesszőket, vágnak pincéket a löszbe, s készítenek kitűnő borokat. E hagyományokat folytatva a 19. században az Apponyiak új szőlőket telepítettek, tudós vincelléreket hívattak, és 1824-ben egy hatalmas pincét építtettek. Az A-alakot formáló, összesen mintegy száz méter hosszú pincerendszerben egyszerre 4500 hektoliter bort lehet tárolni. A borkészítés magas színvonalon folyt, s ennek köszönhetően a lengyeli nedű rendkívül keresett portékának számított. Az itt készített bort saját címkével ellátva palackozták és szállították a megrendelőkhöz. Natúrparki térségünk e műemléki védelem alatt álló épített örökségi értékét a 2010-es években az új tulajdonosok korunk igényei szerint, ugyanakkor hagyományőrző módon újíttatták fel.

A pincék mélyén egyedi ízvilágú vörös, fehér és rozé borok születnek. A lengyeli Gróf Apponyi Pincészetben (Gábor Pincészet), a dúzsi Lehmann Pincészetben és ifj. Horváth László pincészetében készülő kiváló borok elsősorban a tágabb térségben kerülnek értékesítésre. 2018 óta a legjobb borok a natúrparki együttműködés keretében megkapják a „Natúrparki termék” minősítést.