Maradjunk még kicsit natúrparki térségünk legjellemzőbb kőzeténél, a pleisztocén jégkorban lerakódott lösznél. A hegyháti löszmélyutak, löszszakadékok gyakran függőleges falak alkotta kőzetfeltárásaiban és alján helyenként a kőzetben található mész kioldódásával, majd összeállásával létrejött konkréciókat figyelhetünk meg. Méretük mellett alakjuk is igen változatos, gyakran kisgyermekeket formáznak. Innen ered népi elnevezésük: löszbaba.

Különösen nagy méretű löszbabákat ismerünk a Mágocs közigazgatási területén, a Kiss-Bükk-hegyi löszplató déli oldalába mélyülő völgyrendszerből, ahol a 15-20 cm hosszúságot is elérik. A Béka-tó közelében található löszszakadék 2019-ben, a natúrparki térkép készítése idején – régi elnevezés híján – ezekről kapta új keletű nevét: Óriás löszbabák völgye. Vajon az itteni példányok a „natúrparki leg”-ek?