A kurdi üledékek faunáját már a 19. században többen tanulmányozták. A maradványok legalaposabb vizsgálója, Lőrenthey Imre 1894-ben 62 puhatestűfajt mutatott be közleményében. Az ősmaradványok között a leggyakoribb kagylók a szívkagylófélék (Lymnocardium-ok), a vándorkagylók rokonságába tartozó Congeria-fajok, és a folyami kagylók fajai (Unio-k, Anodonta-k). A gazdag csigafaunából legfeltűnőbb a Viviparus kurdensis, a falu nevét viselő, nagyméretű fiallócsiga-faj. Több, a tudomány számára új puhatestűfajt írtak le innen, így például a Pyrgula toeroeki nevű apró csigát és az Anodonta rothi nevű tavikagylót. Kurd a típuslelőhelye egy, a földtani kor meghatározásában fontos kagylófajnak (Prosodacnomya dainellii) is.

A Kapos–hegyháti Natúrpark Egyesület a kurdi szőlőhegy táji örökségének bemutatására tanösvényt alakított ki. A bemutató útvonal érinti a kurdi agyag legjobb feltárásait is. Az egyesület rendszeresen szervez geo-sétákat is a helyszínen, amely alkalmak során geológus és geográfus szakemberek mutatják be az érdeklődőknek a natúrpark e jeles helyét.

A kurdi földtani alapszelvény a Kapos–hegyháti Natúrpark Egyesület, mint a Kapos–hegyháti Natúrparki Tájegységi Értéktár működtetését ellátó szervezet kezdeményezésére 2018-ban bekerült a Tolna Megyei Értéktárba.