Lengyeli kultúra
Érintett település: Mucsi
Szakterületi kategória: kulturális örökség
A Dunántúl jelentős részén a késő neolitikum végét és a kora rézkor elejét meghatározó Lengyeli kultúrát Wosinsky Mór az általa, az 1880-as években a Sánci-tetőn feltárt őskori temető sírjaiban és a hozzá tartozó településen talált leletek alapján különítette el, és nevezte el a közeli Lengyel községről, ahol a terület akkori birtokosainak, az Apponyi családnak a kastélya áll. A Lengyeli kultúra a kőkor és a rézkor határán tényleges elterjedési területén is túlmutatóan meghatározó hatással volt egész Közép-Európa őskori történelmének alakulására, így régészeti anyagának feltárása, elkülönítése az egyetemes kulturális örökségnek is kiemelten fontos része.
Wosinsky Mór egy lengyel származású nemesi család sarjaként Tolna városában született 1854-ben. 1881-től Lengyel településen szolgált római katolikus plébánosként. Különös érdeklődéssel fordult a környék történetének megismerése felé. A „Töröksánc”-nak nevezett területen 1882 és 1888 között végzett ásatásokat. A mintegy 14 hektáros plató területén Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű késő neolitikus kultúráját „fedezte fel”, amelyet a szakirodalom azóta is Lengyeli kultúrának nevez.
A Sánci-tetőn feltárt leletanyag az i. e. 5. évezredben Közép- és Délkelet-Európa területén létező régészeti kultúrához tartozott, s jelentős hatása volt az azt követő rézkori műveltségek kialakulására még Nyugat-Európában is. Hazai lelőhelyeinek száma ma már 300-ra tehető, amelyek jórészt a Dunántúlon találhatók.
Wosinsky a lengyeli kultúra fő jellemzői között a zsugorított helyzetű temetkezést, valamint a csőtalpas, vörös és sárga festésű kerámiákat emelte ki. Az ásatások során a mintegy 150 sírból és a vermekből több ezer agyagedény, pattintott és csiszolt kőeszköz, s egyéb, csontból és agancsból készített tárgy került elő. Különösen a színes motívumokkal díszített, talpcsöves tálak keltették fel a kutatók érdeklődését. A két feltárt sírmező közül az egyik a sánc középső részén, a másik a kettős dombbal védett délkeleti bejárat közelében helyezkedett el.
Wosinsky régészeti feltárásait gróf Apponyi Sándor támogatta, aki a birtokközpontként is szolgáló
lengyeli családi kastélyban élt. A különösen gazdag, korábban nem ismert formájú és díszítésű elemeket is szép számban tartalmazó, szakmai körökben világszerte hamar ismertté vált leletanyagot először itt helyezték el. A gróf azonban ragaszkodott hozzá, hogy azok múzeumba kerüljenek. A feltárt régészeti anyag nagy részét ma a Magyar Nemzeti Múzeum és szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum őrzi és mutatja be.
A Sánci-tetőről az újkőkori leletek mellett kora-, középső- és késő bronzkori, kora vaskori és vaskori, valamint népvándorlás kori tárgyak is előkerültek. E leletek tanúsága szerint a Kapos völgyét uraló magaslat több ezer éven keresztül, szinte minden korszakban lakott volt.
A Lengyeli kultúrát és annak Sánci-tetői lelőhelyét részletesen bemutatja a Sánci-tetői tanösvény. A Kapos–hegyháti Natúrpark Egyesület rendszeresen szervez régészeti tájsétákat is a helyszínen, amely alkalmak során szakemberek mutatják be az érdeklődőknek a natúrpark e jeles helyét.
A Lengyeli kultúra a Kapos–hegyháti Natúrpark Egyesület, mint a Kapos–hegyháti Natúrparki Tájegységi Értéktár működtetését ellátó szervezet kezdeményezésére 2018-ban bekerült a Tolna Megyei Értéktárba.