A Hegyhát Mágocs környéki részén a felszínt jellemzően pleisztocén korú lösz és löszös üledékek borítják, melyek vastagsága 20-50 méter között változik. A térségre 180-240 méter magasságú, lapos tetejű löszhátak jellemzőek. Ezeket a lösztérszíneket helyenként eróziós eredetű löszvölgyek (löszszurdikok, löszszakadékok) tagolják, völgyperemeiken a lösz sajátos kisformáival (löszgerincek, löszpiramisok).

Az eróziós szakadékvölgyeknek különösen szép példája található Mágocs közigazgatási területén, a Kiss-Bükk-hegyi löszplató déli oldalán. A keskeny, viszonylag mély (6-8 m) löszvölgyekben a jégkori eredetű lösz helyenként függőleges falakat alkot. A több helyen előforduló omlások a löszvölgy aktív felszínformálódásának szemléletes bizonyítékai.

A löszvölgy függőleges falak alkotta kőzetfeltárásaiban és alján viszonylag nagyméretű, 15-20 cm hosszúságot is elérő löszkonkréciók, népi nevűkön löszbabák fordulnak elő. A földtudományi jellegű jelenségek széles tárházát hordozó völgyrendszer 2019-ben, a natúrparki térkép készítése idején – régi elnevezés híján – ezekről kapta új keletű nevét.