A lösszel fedett térszíneket az elmúlt évszázadokban a természet és az ember közösen formálta. A porózus szerkezetű lösz a dűlőutakon közlekedő emberek és járművek súlya alatt fokozatosan összezúzódik, porosodik. Az így keletkező árkok mélyén felhalmozódó finomszemű, laza törmeléket az esőzéseket és hóolvadást követően lefolyó víz könnyen lehordja. A két oldalról szinte függőleges falakkal határolt löszmélyutak, helyi nevükön „horhók” még napjainkban is aktívan formálódnak, mélyülnek. A folyamat valószínűleg gyorsabb is, mint korábban, hiszen a dűlőutakat ma már a lovas szekerek helyett jóval súlyosabb gépjárműveken járják az erdőgazdálkodók, szőlősgazdák.

A legmélyebb löszmélyutak az ember által sűrűn járt dűlőutak mentén alakultak ki. Különösen sokat lehet találni a szőlőhegyeken, hiszen a gazdálkodóknak ide tavasztól őszig, gyakran valamilyen járművel kell kijárnia. Jelen ismereteink szerint a natúrpark legnagyobb löszmélyútja a döbröközi szőlőhegyen található Nagy (Öreg) horhó, amelynek mélysége helyenként 10-12 métert. Jelzett túraútvonalakon járhatók be például a sánci-tetői, a kurdi szőlőhegyi és koszorú-dombi (Majális) löszmélyutak.

A löszfalakat közelebbről is megnézve helyenként szép löszkonkréciókat, népi nevűkön löszbabákat ismerhetünk fel bennük, például a Sánci-tető ősidők óta formálódó löszmélyútjában.

A Kapos–hegyháti Natúrpark munkaszervezete, a Kapos–hegyháti Natúrpark Egyesület rendszeresen szervez tájsétákat, geo-túrákat a natúrparkban, amelyek érintik többek között a kurdi és a sánci-tetői löszmélyutakat.