Sánci-tetői földvár

A 274 méter tengerszint feletti magasságú Sánci-tető a Kapos folyó széles völgytalpa és a hegyháti dombokat mélyen feltáró Szentkúti-patak völgye fölött emelkedik. A fennsík jellegű kiemelkedést minden oldalról meredek lejtők határolják. A környező löszdombságot napjainkban nagy, összefüggő erdő fedi. Ez nem volt mindig így, évszázadokkal korábban feltehetően jóval nyíltabb volt a táj. E rejtett, ugyanakkor fekvésénél fogva mégis stratégiai jelentőségű helyen az őskori ember megtelepedésének nyomait tárták fel a régészek.

Elsőként 1882 és 1888 között Wosinsky végzett ásatásokat a helybéliek által „Töröksánc”-nak nevezett területen. A mintegy 14 hektáros plató területén Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű késő neolitikus kultúráját „fedezte fel”, amelyet a szakirodalom azóta is Lengyeli kultúrának nevez. A Sánci-tetőről az újkőkori leletek mellett kora-, középső- és késő bronzkori, kora vaskori és vaskori, valamint népvándorlás kori tárgyak is előkerültek. E leletek tanúsága szerint a Kapos völgyét uraló magaslat több ezer éven keresztül, szinte minden korszakban lakott volt.

A platót körbefutó sáncokat, teraszokat már Wosinsky sem tartotta kőkorinak. A földvár mérete, szerkezete, a benne talált leletek alapján a régészek azt feltételezik, hogy jóval később, valószínűleg a vaskor elején, az i. e. 7. század végén építhették a Dunántúl déli felét birtokló pannonok.

A lapos dombtető három oldalát meredekre faragták, a letermelt földből pedig a lejtő közepén közlekedésre is alkalmas teraszt alakítottak ki. A délkeleti oldalon beékelődő, meredekfalú vízmosásnál megelégedtek a természet nyújtotta védelemmel. Az észak-déli irányú, hosszúkás dombtető U-alakú végét azonban egy széles árokkal vágták el a dombsor többi részétől – ennek az ároknak a nyoma ma is szépen kirajzolódik a déli bejáraton („lengyeli kapu”) áthaladó mélyút oldalában. Felette ma is jól látható a valószínűleg az egykori kaputoronyhoz tartozó, mesterségesen megmagasított domb, valamint a dombélen hozzá csatlakozó sánc, illetve az alatta körbefutó
teraszozás. A földvár északi végében szintén két kiemelkedés és a hozzá kapcsolódó sáncok jelölik ki markánsan a másik kijáratot („kurdi kapu”). A sáncmű peremén a helyben bőven található nyersanyagból, fatörzsekből és földből emelt palánkfal futhatott körbe, s a zárókapukat is fából készítették. A keleti oldalon a teraszozás egy helyen megszakad, enyhe lejtő fut át rajta a Papdi-árok irányába – itt vezethetett a mindennapokban használt út a víznyerő helyhez („papdi kapu”).

A Sánci-tetői őskori erődített telepet részletesen bemutatja a Sánci-tetői tanösvény. A Kapos–hegyháti Natúrpark Egyesület rendszeresen szervez régészeti tájsétákat is a helyszínen, amely alkalmak során szakemberek mutatják be az érdeklődőknek a natúrpark e jeles helyét.