Ujváry Lajos festőművész 1925. február 25-én született Kaposváron. Középiskolai tanulmányait a veszprémi piarista gimnáziumban kezdte, de édesapja halála miatt költözniük kellett, így kerültek Hőgyészre. Dombóvárra járt iskolába, ahol a Dombóvári Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Főgimnáziumban szerzett érettségit 1944-ben. Első mestere Marczell György festőművész, gimnáziumi tanár volt. 1951-ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán Poór Bertalan és Szőnyi István növendékeként. Diákkorában a magyar irodalom nagyjaival, így Szabó Lőrinccel, Kassák Lajossal, Remenyik Zsigmonddal, Tersánszky Jenővel és Tamási Áronnal levelezett. Később szinte valamennyiükről készített portrét, melyeket 1960-ban a Csók Galériában mutatott be. 1985-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Vonzotta a paraszti életforma, különösen a székely falvak élete, ami alkotásainak témaválasztásában is megmutatkozik. Magnószalagos rögzítéssel néprajzi kutatásokat is végzett Erdélyben és Moldvában.

Ujváry Lajost méltán tartják a magyar tájképfestészet egyik meghatározó egyéniségének, a paraszti életforma egyik hatásos ábrázolójának. Alkotásainak témaválasztása, ábrázolásmódja erős szociális érzékenységet tükröz. Munkáiról sugárzik a szépség, az egyszerűség keresése és szeretete. Utóbbinak csak látszólag mond ellent az általa alkalmazott erőteljes, szikrázó-vibráló színvilág.